trip_01: Rotsethornet (649 m)

Szeptember 27-én, Andival és Balázzsal felmásztunk a legközelebbi hegyre, ami már annyi képen látható volt. Nagyon szép időnk volt, annyira, hogy az iskolából is leléptünk. (Délben kezdtük utunk, és háromnegyed hétre már otthon is voltunk.) Eszméletlen gyönyörű tájakon jártunk. Néha fennhangon meg kellett kérdeznem, "Hol vagyunk?". Szerintem a többiek sem tudták. Azt hiszem ez az, amit nem lehet lefényképezni, ezt látni kell! Elkezdett átértékelődni bennem a természetfotósok munkája. Cseppet sem könnyű még csak megközelítőleg helytállóan is visszaadni a tájat. Nekem sem ment.

Nem volt különösebben nehéz megmászni a hegyet. Ruth mesélte, hogy egy páran már meghalltak itt esős időben. Nem is csoda, ha eső van akkor hihetetlen mennyiségű víz ömlik itt le. Ha jól emlékszem ők valami földcsuszamlás következtében vesztették életüket. Illetve, volt egy meredek, advancebb szakasz, ez elég sáros, csúszós is volt. De az ember mindig talált egy-egy kiálló valamit amibe kapaszkodhatott. A látvány már odafele úton kárpótolt a kissebb nehézségekért.

Kapaszkodó.

Kis tavacska a csúcshoz közel.

Fotósok és felületeik.
(Majdnem minden képembe bemásztak.)

Az ilyen kőépítményeket állítólag trollok hozták létre.

Ez pedig már a csúcs. Volt ott egy kis fém ládika(fent a teteje), benne pedig egy vendégkönyv, ahová minden hegymászó bekarmolhatja a nevét, hogy itt járt. Aztán rakhat egy követ a trollok valamelyik tornyocskájára. Én is hozzájárultam egy kaviccsal az építkezéshez.

Innen föntről Volda még kisebbnek látszott.

Nem is akartam lejönni. Ilyet én még életemben nem láttam. Nekem is kedvem támadt itt fenn meghalni. (Köszi a wiw-képet!) Az volt az érzésem, hogy ezek után már lehet. Már minden megtörtént velem. Az egyik tornyocska megteszi síremléknek is. Ezt jól fogalmaztad meg B testvér: "...szinte minden nap besorolódik életem legjobb élményei közé."!
Ez a nap tuti!

Itt egy panoráma fokozásként!