Tegnapelőtt a 'room and architecture' órán az egy norvég csoporttársunk, váratlanul meghívott minket és egy itteni barátnőjét vacsorára, az otthonába. Mi (Andi, Balázs és jómagam) pedig eleget tettünk az invitálásnak.
A sima vacsi, norvég estté nőtte ki magát. Házigazdánk, akit mi csak "Turul"-nak hívtunk, mert nem tudtuk kimondani a nevét, vagy csak nem emlékeztünk rá, megmutatta az igazi norvég vendégszeretetet. (Azt hiszem két "i"-vel ejteni a nevét, de már ebben sem vagyok biztos.) Kellemes csalódásunkat, a nem várt felismerés okozta: a norvégok nem zárkózottak. Sőt nyitottak, érdeklődőek és hihetetlenűl türelmesek. De a legnagyobb lepetés mégis csak az volt, hogy a házigaza is "fényképezget". Na jó elég szépen csinálja. Persze próbáltuk magunknak megmagyarázni, hogy azért csinálja ilyen jól mert itt van mit fotózni. A fotómotyójától Balázs dobta hanyatt magát. (Esetleg majd kérek tőle egy-két képet.)Egyébként északon lakik, valahol az Északi-sarkköhöz közel, annyira nem messze 19 órányira.
Hihetetlen nagy ez az ország. Sok mindent megtudtunk az itteni dolgokról. Például, hogy nem szoktak jó étvágyat kívánni, csak esznek. Leginkább halat, mint ahogy ez most is történt. Kiderült az is hogy miért találni annyi biciklit szanazét a városban. Egész egyszerűen ha valakinek gyorsan mennie kell valahová akkor biciklire száll. Teljesen mindegy kiére. Sokszor előfordul, hogy a népek buliból hazafele bemásznak akár egy idegen udvarra, vagy ahol bringát szimatolnak, és íly módon szereznek eszközt ittas haza támolygásuk expeditívvé tételére. Amikor meg már nem kell akkor csak bevágják egy bokorba. (A képen egy már használhatatlan darabot látunk.) Szóval, ha valakinak itt eltűnik a biciklije, az nem azt jelenti, hogy eltünt. Egy párórás séta során rá lehet bukkani. Ja, a vacsit nem részleteztem! Sülthal volt, főtt krumplival, brokkolival. Aztán almás süti. És ittlétünk óta először ittunk igazi kávét. Azt hiszem ez az este mindnyájunkra nagy hatással volt. Felfedeztünk még egypár dolgot amiért érdemes lenne itt élni. És nem a legális biciklilopásra gondolok. Hanem a nyugodt közegre, ami még mindig szokatlan az otthoni folyamatos stresszhelyzet után. De könnyen megszokható.
Tegnapelőtt a 'room and architecture' órán az egy norvég csoporttársunk, váratlanul meghívott minket és egy itteni barátnőjét vacsorára, az otthonába. Mi (Andi, Balázs és jómagam) pedig eleget tettünk az invitálásnak. 
A sima vacsi, norvég estté nőtte ki magát. Házigazdánk, akit mi csak "Turul"-nak hívtunk, mert nem tudtuk kimondani a nevét, vagy csak nem emlékeztünk rá, megmutatta az igazi norvég vendégszeretetet. (Azt hiszem két "i"-vel ejteni a nevét, de már ebben sem vagyok biztos.) Kellemes csalódásunkat, a nem várt felismerés okozta: a norvégok nem zárkózottak. Sőt nyitottak, érdeklődőek és hihetetlenűl türelmesek. De a legnagyobb lepetés mégis csak az volt, hogy a házigaza is "fényképezget". Na jó elég szépen csinálja. Persze próbáltuk magunknak megmagyarázni, hogy azért csinálja ilyen jól mert itt van mit fotózni. A fotómotyójától Balázs dobta hanyatt magát. (Esetleg majd kérek tőle egy-két képet.)Egyébként északon lakik, valahol az Északi-sarkköhöz közel, annyira nem messze 19 órányira.
Hihetetlen nagy ez az ország. Sok mindent megtudtunk az itteni dolgokról. Például, hogy nem szoktak jó étvágyat kívánni, csak esznek. Leginkább halat, mint ahogy ez most is történt. Kiderült az is hogy miért találni annyi biciklit szanazét a városban. Egész egyszerűen ha valakinek gyorsan mennie kell valahová akkor biciklire száll. Teljesen mindegy kiére. Sokszor előfordul, hogy a népek buliból hazafele bemásznak akár egy idegen udvarra, vagy ahol bringát szimatolnak, és íly módon szereznek eszközt ittas haza támolygásuk expeditívvé tételére. Amikor meg már nem kell akkor csak bevágják egy bokorba. (A képen egy már használhatatlan darabot látunk.) Szóval, ha valakinak itt eltűnik a biciklije, az nem azt jelenti, hogy eltünt. Egy párórás séta során rá lehet bukkani. Ja, a vacsit nem részleteztem! Sülthal volt, főtt krumplival, brokkolival. Aztán almás süti. És ittlétünk óta először ittunk igazi kávét. Azt hiszem ez az este mindnyájunkra nagy hatással volt. Felfedeztünk még egypár dolgot amiért érdemes lenne itt élni. És nem a legális biciklilopásra gondolok. Hanem a nyugodt közegre, ami még mindig szokatlan az otthoni folyamatos stresszhelyzet után. De könnyen megszokható.
1 megjegyzés:
Expeditíííív ;)
Egyéb megjegyzés: Köszönöm.
Y
post scriptum: keresném a szavakat, de nem lelem...
Megjegyzés küldése