Sæbø reissue

Az óceán túlsó felén már beindultak a hamisítványok terjesztésésel. Ez a fotó a képhamisító rejtekhelyén készült. Mindenesetre köszönöm szépen ezt a képet a nyomra vezetőnek! (Persze remélem a reprint is sikeres volt.)

Üngarn-est

Magyar est volt a Rokkenben. Volt ott minden! Magyar népmese, magyar néptánc, magyar zászlócska, a magyar szendvicskében, amin magyar Pickszalámi volt. Magyar ismeretterjesztő dokumentumfilm a magyarokról. Egy kérdőív nem magyarul a magyarokról. Magyar tánc oktatás magyar lányoktól. Magyar gulashzuppe, de nem csípős, hogy a nemmagyar gyomrok ne fájduljanak meg. Védül magyar szilvásgombóc, amiből a magyaroknak is jutott rendesen.

Itt halottam egy felszisszenő hamgot a nézők között: "Puszkász!"

Utoljára mondom: minden elismerésem a szilvásgombócért!

Szemét(szállítás)

Mint annyi minden, így a szemét szállítás is különbözik az otthon megszokottól. Természetesen a szelektív hulladékgyűjtés mindennapos, de nehogy azt gondoljátok, hogy itt jobban betartják mint nálunk. (Pl. rengetegszer kerül a papír közé műanyag laminált tejesdoboz.) Számomra ez teljesen meglepő volt. Ennél csak maga a szemét szállítás metódusa volt érdekesebb. Ez már sokkal pozitívabb élményként hatott.

Konyhai állapot. Elvileg van egy beosztás, mely szerint hetente váltjuk a egymást a szemét levitelben. Ami jó is (lenne), mivel egy konyhát használunk. Na most lázhatjátok, hogy egyesek milyen lelkiismeresen végzik nehéz kötelességük. Direkt nem mondok nemzetet.

A kinti nagy kukák egyikének fedele. Jól látjátok! Valóban egy majdnem 3 m mély verem rejtőzik alatta. Valószínüleg ezért nem viszi le senki a sok szemetet, félnek hogy bedobás közben esetleg sok hulladék magával ránja őket is és a mélységbe vesznek.

Ez pedig az űrítés. Egy szuper csilli-villi darus teherautó kiemeli az óriás szemeteszsákot, a srácok betesznek helyette egy másikat. És kész is! És minden kezdődhet elölről. Iszonyat mennyiségű szemetet termelünk a két blokkban. De egy ekkora kukával bőven elég ha kéthetente jön a szuperluxus kukáskocsi.

Dobozka

Ma hozta a posta! Köszönöm szépen! Meg is nézem gyorsan mi van benne. De csak óvatosan, mert "fragile". (Ez időben volt! Ilyennel nem is lehet késni.) :)

Lőtér

Tegnapelőtti kis kirándulásunk közben útbaesett egy lőtér. Most már ilyet is láttunk. Itt gyakorolnak a norvég szarvasvadászok. Néha talán embervadászatot is, mivel a túrista út gyanusan közel van a lőtérhez, mitöbb pont a céltáblák mögött megy. Ottjártunkkor éppen senki nem lövöldözött.

"Lövegek" (B)

Szabócsalád is dead!

Target.

Mellékhatás. Néha a sráczok sem találnak célba. Talán erre utalt a tábla is, a kanyarodó lövedékkel. Valóban, ha már kilőtték, valamit biztos eltalál. (Ez egy szerkezet ami egy kötélpályán siklik tova. Céltáblákat szerelnek rá, és miközben távolodik puffintgatnak rá.)

Képecske

Abban megállapodhatunk, hogy az igazi Norvégiát csak a hegytetőkön lehet (át)érezni. De legalábbis természet közelben. Ez a kép a Helgehornet-en készült, csak hogy tartsuk a szokást. Állványt nem vittünk ez talán látszik is. Nem is kellett!

trip_04: Helgehornet (623m)

Október 19-én kihasználva az esőmentességet újra hegymászához láttunk. Ezúttal csak ketten mentünk, természetesen gyalog. A hegy csúcs kb. 6-7 km-re volt, tehát a szomszédos Ørsta-hoz közelebb voltunk, mint hőn szeretett Voldánkhoz. Az valódi célja: megint testközelben érezni a havat!

Az első hópamacsok egyike.

A fenti adótorony.

Fönt az igazi széllel kombinált hideg várt minket, nem is maradtunk sokáig. Gyors kajálás, egy két fotó aztán elkezdtük lekimélni magunkat a hegről. Sok helyen bokáig ért a hó, a hegylakó nyulaknak is legalább addig(jobbra az egyik nyomai), persze ők nem fáztak annyira, mint B. Nekünk rendesen telement a cipőnk.

Minden hegyen van egy kis tavacska.
Szemben pedig az utolsó hegy a félszigeten amit, még(!) nem másztunk meg.

Csámpás panoráma. Talán egyszer újra csinálom, vagy soha.
(Menségemre szóljon a hideg, se a kompira se az expóra nem tudtamfigyelni.)

Majdnem elfelejtettem! A Híd!

A torony után hídépítés volt a feladat. Méretek: min. 110-, max. 120 cm hosszú (áthidalandó táv), max. 12 cm széles. Legfeljebb 5x5 mm-es fából épülhet. A cél, ugyancsak 5 kg terhelés kibírása. Ám ez úttal csapatban kellett dolgozni. A csapattagok Rotsethornet-expedíciós különítmény emberi voltak (A, B és jómagam). Mielőtt neki álltunk vaolna az igazi híddnak, órák hosszat csak készültünk rá.

"Fuckin' spageti-bridge!"

Tengernyi tanulmányt, vázlatot és órai kísérletet csináltunk, különböző anyagokkal. Szerintem kicsit túllihgetük az egészet. (Egy ilyen óráról léptünk el hegyetmászni.) Részfeladat volt egy kis híd elkészítése, az első ötleteket demonsttrálandó. Íme az enyém:

Konkrét tervünk nem volt, csak azt tudtuk biztosan, hogy ívelt hidat szeretnénk. Hát ebből kiindulva improvizáltunk. És ívek terén azt hiszem rendesen kitettünk magunkért. Nagyjából egyetértésben zajlott a munka. Sőt mindenkinek jutott nekivaló részmunka.

Pontosan nem tudom meg mondani mennyi időt vett igénybe a tényleges hídkészítés. De elég hamar megvolt, és nem mellékesen szép is lett. Nem igazán látszik, de kétféle fából van. A "középpont"-ból sugárszerűen kijövő egyenesek fenyőből vannak. A többiről először azt hittem tölgy, aztán, hogy bükk. Végül kiderült az igazság: egyik sem. Ha jól vettem ki a tanárunk szavaiból, akkor valami ritkadrága cseresznyefa. Mi ezt nem tudtuk. Nem volt elég, fenyő ez meg különben is ingyen volt!

A "kipakoláson" minen várakozásunkat felülmúló siker aratott a híd. ("Shell" vagy "Chell" vagy "Kjell", még most sem tudom, hogy kell mondani a nevét, külön gratulált hozzá.) Készítettünk egy fenyőfedelű munkanaplót, ez is elég egyedi prezentáció volt. Ja, és egy külön dícséretet is bezsebeltünk az anyagválasztásért. :D

Végső megmérettetés. (Bruhaha!)

3 nap elteltével a híd terveit mevette a norvég állam, és fel is építették.

(Látványterv Andi Photoshop-tollából.)

Cseh és olasz-spanyol (mediterrán) est

Közben volt egy-egy nemzetközi est. Hát ezek már jobbak voltak. Na jó csak a "mediterrán". Igazi olaszos kiabálós hangulat volt. Főleg mert úgy megtömtek minket mint a kacsát. Jó kis lasagne-vel, meg vmi spanyollal. Ég a fejem rendesen de nem tudom mi a neve, főtt krumpli tojással összesütve. (Majd a kommentelők esetleg segítenek.) A cseh esten számomra ledöbbentő volt, hogy kis túlzással majdnem többet tudunk az országukról mint ők maguk. (Persze valószínüleg tudják, csak nem értem, miért nem említettek bizonyos dolgokat.)

Ő nem volt!

A székfoglaló ezekszerint cseh játék.

Kaptunk rizses sütit.

B kiélvezi az utlsó falatot is, szerintem legalább 10-et bevágott.

A mediterrán esten az olasz bemutatkozás bizonyult erősebbnek. Kedves Spanyolhonunkról szinte semmit sem tudtunk meg. Vagyis semmi újat. Az olaszokról viszont annál többet. Ők levetítettek egy kis filmet is ami szereintük "more or less" igaz rájuk.

Ő pedig az itteni Albertini Bélánk. "Shell" vagy "Chell" vagy "Kjell". Mindegy nem tudom, hogy hívják. Mindenki mondja mindenhogy. Mellesleg Erasmus-koordinátor. Láthatóan ő is örült a lasagne-nek.

Levelecske

Névnapot megelőző névnapi köszöntő! :D Köszönöm!

Ålesund és kubai kortárs kiállítás

Ez itt Ålesund látképe a naplementében. A horizonton ismét az Atlanti-óceán láható. Állítólag a legszebb norvég város. Valamikor a XIX. sz. végén porig égett az egész, meglepő módon csak egy ember veztette életét. A tragédiát követő napokban rögtön megjelentek az első hajók segélyszállítmánYaikkal. És megkezdődöt az újjáépítés is. Főként német építészek fáradoztak a hely újra lakhatóvá tételén, ami három teljes évig tartott. Mindezt "Jugend Stilen"-ben, ami szecessziós stílust jelent. Itt van néhány kép, az újjáépítésnek emléket állító múzeumból.

Az egyik melós cipője és hibernált kőműveskanala.

Az ott a tűzfészek.

Egy kis belső.

Ebéd szünet!

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Szépen meg volt csinálva a múzeum, de nekem nem volt türelmem a többiekkel együtt haladva, hallgatni az idegen vezetőt. Már közben átlógtam a szomszéd épületbe, hogy megnézzem mi is van ott. (Persze a többiekkel is végig jártam méggyszer.)
Ez a tárlat a "Young Cuban Artist" címet viselte, a kubai "Generación 00" alkotóinak munkáit mutatta be. Az egész, a kubában élő fiatalok mindennapjai köré épült. Többé-kevésbé sikerült is megtudni belőle milyen a kapcsolatuk a hithű kommunista idősebb generációval és a lassan halhatatlannak látszó rendeszerrel, illetve a kereskedelmi embargótól szenvedő tömegkultúra alakulásával.

Irving Vera Chirino munkája a komcsi propagandáról.

Yuri Santana García berendezésitárgyai csóró tuljandonosaikkal dekorálva.

Diana Fonseca Quiñones, tenyerébe varja vágyait. Biztos szeretne egy magánrepülőt.

René Rodriguez Hernández hajléktalan divatfotói. (!)

Marianela Orozco Rodríguez isntallációja: csirkéket nevel egy csirkebéllel beterített helyen. Ezzel akarja hangsúlyozni az amúgy is evidens természetes körforgást. Továbbá, hogy ne együk meg honfitársainkat erre hivatkozva. ööö...rendben. (Kár, hogy szaga nem volt.)

A hiányzó láncszem egyik alternatívája, a valóság és a virtualitás között. Duvier Del Gado Fernández térhálós Alfa Romeo modellje. (!) Még száguld is.

Kifele jövet azt hittem ez is egy műtárgy, a kubai császár láthatatlan ruháival. Ebbe ez is belefért volna. Összegzés: vegyes érzelmek. Úgy látszik Kubában csak a névrokonokba szorult kreativitás, de beléjük öt csillagos.

Buszmegálló mellett van a kikötő, ott horgonyoztak ők hárman. Igen! A norvég haditengerészet cirkálói. A srácok délről jöttek lövész gyakaorolni. Éppen pihenőt tartottak. A legdurvább, hogy a mi korosztályunkból került ki az egész banda.

Exit to the open ocean.